Eger történelmi múltú városát a hasonló nevű patak két oldalán találhatjuk a Bükk-vidék központi részének déli lábainál. Szent István király itt alapította meg az első püspökségek egyikét, az Egri főegyházmegyét, melynek területe egészen a Kárpátok gerincéig húzódott.
Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték. A kőfalak anyaga az egri borvidék fő talajképző anyagának tekintett riolittufa, ami könnyen faragható, de könnyű, meglehetősen puha és nagyon kevéssé fagyálló. Ezért a nagyobb hidegek utáni olvadások idején egyes falszakaszok rendre leomlottak, a vár rendszeres karbantartást igényelt.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a 16. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak. A török hadak 1552 szeptemberében vették ostrom alá az egri végvárat, de a védők visszaverték próbálkozásaikat. Mire az ostromlók elvonultak a vár alól, a falak többsége súlyosan károsodott. A hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök nemcsak fenntartották, de bővítették is az erődrendszert. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, miután kiéheztették a védőket. 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső vár védőműveit, így a Rákóczi szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet. A terület belépővel látogatható.
Itt találjuk Gárdonyi Géza sírját az idős japánakác alatt (fotó "Geza Gardonyi Grave 01" by User:Pasztilla aka Attila Terbócs) Feketefenyőket, hársfát találunk a romterületen belül.
Forrás: https://commons.wikimedia.org www.köztérkép.hu, Eger honlap, Török műemlékek Magyarországon