Az Érdi Magaspart százhalombattai Matrica Múzeum melletti magaslata. A Duna Érd és Százhalombatta közötti szakaszán, a 163 méteres Sánc-hegy a Duna fölött magasodik. Az Érdi-magaspart alámosott, függőleges falaiban jól megkülönböztethetők a változatos, agyagból, homokból és márgából álló rétegződések.
Geológiai szempontból az Észak-Mezőföld keleti tagjának, a Benta-patak és az Érdi-Öblözet által határolt Érd-battai táblarögnek a délkeleti része. Alapkőzete miocén végi pannon agyag, amelyre a pleisztocén idején változó vastagságban lösz rakódott.A Sánc-hegyen a magas partfalak védelmében együttesen fordulnak elő a keleti pusztai, sztyeppei növényfajok és a jégkorszak után hazánkba délről bevándorolt mediterrán növények. Az Érdi-magaspartot 1985-ben védetté nyilvánították. Az ember kihasználta a Duna közelségét, a löszdombok kínálta lehetőségeket. A legelső települést a a bronzkori Nagyrév kultúra emberi létesítették Kr.e. 2200 körül. Ezt a középső bronzkorban a Vatya - kultúra idején Kr.e. 1800-ban sánccal és árokkal erősítették meg, földvárrá alakították. Még a vaskor idején is volt itt település, sőt, a római időkben is építettek ide őrtornyot. A II világháborúban lövészárkokat, géppisztolyállásokat ástak. A hegytetőn egy kereszt magasodik és jelenleg is régészeti ásatas folyik.
Növényvilága gazdag, A macskafarkú veronika és imola nagy számban virít, nagy számban élnek csüngőlepkék és kardos és fecskefarkú lepkék. A domboldalakon összefüggő bokrosokat alkot a kökény. A Sarlósfecske és a Gyurgyalag rendszeres fészkelő, a Duna fölött rendszeresen látható Réti sas. A Duna mindkét parja öblökkel tarkított puhafa ligeterdő, tájképileg szép.