Feneketlen tó

Az első ütem tervei a BUVÁTI-ban készültek, tervezői:

Szabadtéri színpad : Vinkovits István (emléktábla a bejáratnál)

Kertépítészeti terv: Jancsó Vilmos és Dr. Krizsán Zoltánné

A további tervek, a tópart és tó 1958 és 1960 között Dr. Mőcsényi Mihály tervei és helyszíni művezetése  szerint épült - erre a tóparti támfalon emléktábla utal. A park részben társadalmi munkában épült, melyet nagyrészt diákok végeztek - ezért nyerte az "Ifjusági park" nevet. A mindkét részt ábrázoló helyszínrajz látható Dr Ormos Imre:A Kerttervezés története és gyakorlata  című könyvének 316. ábráján, a 318. ábra a parkot mutatja az átadáskor (fotó: MTI).

Itt van a Budai Parkszínpad – korábbi nevén Bartók Színpad – már több éve nem tartanak előadásokat. A tó partján változó funkcióval működik egy exkluzív vendéglátó épület, a Hemingway étterem.

A tó oxigén ellátását javítja a vízi szökőkút, amely a Szent Imre templommal a háttérben képeslapra illő látvány.

Több szobrot találunk a parkban, a gyerekek kedvence Molnár László Mackója, a Bartók Béla út melletti részen áll Somogyi József harangok alatt álló Bartók Béla szobra, Borbás Tibor Kosztolányi Dezső szobra. A teniszcsarnok oldalán Illés Gyula és Gulyás Zoltán emlékműve áll, Gádor Magda Ülő fiú szobra díszíti az 1997-ben bekerített játszóteret, mely egy itt rendezett játék-kiállítás után nyerte el mai formáját Komlósné Hlatky Katalin tervei szerint. Ekkor újították fel a tönkrement burkolatokat és készült el az automata öntözőhálózat is.

Ebben a parkban is a szokásos fafajokat találjuk többségben, ezek közül a színpad melletti ezüst juharok, a teniszpályánál levő idős tölgyfa, és a vízparti fűzek említendők. Sajnos a jegenyefák, melyek jellegzetes elemei a parknak, kezdenek száradni. Van néhány különleges fafaj és nagy termete miatt érdekes fa is, melet a FŐKERT Tervezési Stúdió által 1998-99-ben készített dendrológiai felmétés alapján lehet a helyszínrajzon megtalálni.

1.Broussonetia papyrifera (papír-eper)

2.Cercis siliquastrum (júdásfa)

3.Crataegus oxyacantha „Paul,s Scarlet” (galagonya)

4.Juniperus virginiana (virginiai boróka)

5.Corylus avellana „Fuscorubra” (vöröslevelű mogyoró)

6.Castanea sativa (szelídgesztenye)

7.Liriodendron tulipifera (tulipánfa)

8.Quercus robur „Fastigiata” (oszlopos tölgy 60 cm-es)

9.Caragana arborescens „Pendula” (szomorú borsófa)

tovább

 

 

 

Feneketlen-tó – Mőcsényi esszék 3.

 
Honlapra kerülés időpontja: 2012, február 15 - 15:07
Szentimreváros földhivatali katasztere - 1937.Katonai berepülés - 1950. Forrás: Hadtörténeti MúzeumKatonai berepülés - 1958. Forrás: Hadtörténeti MúzeumA Szent Imre templom és a Feneketlen-tó esti tükröződésben Fotó: Bardóczi SándorA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és most -  Mőcsényi professzorralA Feneketlen-tó régen - és mostA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és mostA Feneketlen-tó régen és most - az emléktáblaA Parkszínpad ma Fotó: Bardóczi SándorA Parkszínpad betonlamellás kerítése Fotó: Bardóczi SándorBartók Béla szobra Fotó: Bardóczi Sándor

Nem emlékszem már a részletekre, hogyan, mi módon lettem a tó körüli terület tervezőjévé, kivitelezés-irányítójává. A XI. kerület akkori tanácselnöke, Galambos Dezső elhatározta, hogy a hatáskörébe tartozó közigazgatási terület „szemétdombjait” felszámolja, és gondozott kerteket létesít helyükön. Mivel erre pénz nem volt, maradt a „társadalmi munka”. Szervezését egy Zsuzsa nevű – rendkívül agilis – elvtársnő intézte igen hatékonyan. Ha igaz, rajta keresztül kaptam a megbízást a munkára.

Megtalálni a tavat

Az első helyszíneléskor a templom felől indultam „megtalálni” a tavat. Nem ment könnyen. Hogy miért? Igyekszem röviden vázolni.

Egy 1896-os Budapest térképen a mai XI. kerület helyén, a Gellérthegytől a déli pályaudvarig terjedő lejtőn talán tíz épület állt. Lent a síkon téglagyár terpeszkedett irdatlan gödörrel, égig érő kéményekkel. Amikor az „anyagtermelők” áttörték a kiscelli agyagot, feltört a rétegvíz. Olyan váratlanul és gyorsan, hogy a jelenlegi közutak szintjénél mintegy húsz méterrel mélyebb gödörben benne maradtak a sínek és a csillék.

Amikor az első világháború után a ciszterciek építtetni kezdtek a túloldalon, a dombalja földjét a Fadrusz utcától kezdődően a tóba hordatták. Az emelkedő vízszint megtöltötte a környező épületek pincéit, ezért a még felesleges földből a meghagyott tó mellett teniszpálya lelátókat magasítottak. Horizont felettiek voltak, emiatt a tavat innen nem lehetett látni. Jobb is volt, mert rossz drótkerítése mellett, kívül-belül kazalnyi volt a szemét. A Lenke tér (ma Kosztolányi Dezső tér), illetve a Bartók Béla út felől a tó látható, de megközelíthetetlen volt. A teniszpályák és a tó is az útig ért, és attól – a labdákat fogó – magas kerítés határolta.

Ahhoz, hogy a tó minden oldalról látható, körüljárható legyen, több ezer köbméter földet kellett elhordani, néhány teniszpályát meg kellett szüntetni, a Lenke tér felőli oldalon a tó rovására bővíteni kellett a partsávot, hogy ott legyen hely a kerti útnak.

A „társadalmi munka”

Normál körülmények között ezek megoldhatatlan feladatok lettek volna. Akkor azonban más volt a helyzet. Társadalmi munka címén rendelkezésre álltak a kerületi üzemek erőgépei, szállítóeszközei, az „úri sport” kedvelői pedig semmit sem tehettek, ha a párt a kerület dolgozóinak kertet, parkot létesít az életveszélyes, vízzel telt gödör menti szeméttelep helyén. A kétkezi „társadalmiak” többnyire délután és munkaszüneti napokon jöttek, de olyankor százával. Az általános iskolásoktól kezdve a gimnazistákon, egyetemistákon át a nyugdíjasokig szinte mindenkit önkéntes munkára szerveztek.

Hónapokon át minden szabad időmet a tó körül töltöttem. Úgy emlékszem, a Sasad Tsz. vezényelt egy D-100-as dózert „tartós társadalmira” a tó mellé. Kormányosa igen ügyes fiatalember volt, aki szóbeli irányításommal nagyon szakszerűen alakította, simította a felszínt. A szóbeli irányítás a nagy zajra való tekintettel „hangoskodás” volt, következménye pedig rekedtség, hangszál-polip, majd műtét.

A koncepció

Fél évszázad elteltével úgy tűnik, hogy az akkori tervkoncepció lényegi elemei megvalósultak, ma is elevenen hatnak. Fő célom az volt, hogy a kéttornyú templom élményt keltően úgy tükröződjék a tó felszínén, hogy ez a kép, ez a látvány a kerület vizuális központjává, emblémájává váljék. Arra törekedtem, hogy sajátos terepplasztikával, szép kilátású és intim kerti terekkel, cserjékkel, fákkal határolt pihenő- és sétahelyek alakításával fiataloknak, öregeknek örömöt szerezzek. Azt akartam, hogy sok embernek legyen kedve tavasztól őszig a tóhoz jönni, pihenni, örülni napsütésnek, gyermekkacagásnak.

A Lenke tér felől induló – elképzelt – sugaras, íves, rézsűs terepplasztikát azonban nem lehetett indítani, nem volt hozzá hely. A Lenke tér közúti járdája menti kerítés tövétől indulóan közel függőleges – több méter magas – földfal volt a tó partja. Ha a lelátók földjét hordjuk ide partszélesítésre, az „befolyik” a fenék több méter vastag iszaprétegén a tó harmadáig, és évekig nem áll meg.

Újrahasznosítás a hiánygazdaságban

A ciszterciek a neobarokk templom túloldalán korábban rendházat akartak építeni. Homlokzatát, a gimnázium épületéhez hasonlóan, méretes műkőelemek díszítették volna. Ezeket előre legyártatták, és az iskola udvarán tárolták. Nem kellettek már, hisz' a rendház helyén pártház fog állni. A szükséges megállapodások után billenőplatós teherautók napokig hordták a tonnás vasbeton tömböket a Lenke tér járdája mellett a tóba, hogy stabilizálják a partfalat. Így lett útnak, rézsűknek elég széles partsáv.

Épület és park kéz a kézben

A növelt területű tó körüli zöldfelülettel egyidőben létesült a Park Vendéglő (tervezője Reischl Antal – a szerk.) és a szabadtéri színpad (tervezői Pálfy Ferenc, Studer Antal és Vitkovits István – a szerk.). Az építmények helyének jelölése, környezetbe illesztése közös tervezői döntés volt.
A színpad, pontosabban a nézőtér határolása némi gonddal járt. Bentről kifelé nézve nyitottnak kellett tűnnie, mégpedig úgy, hogy kívülről a színpadot ne lehessen látni. A problémát széles, horizontnál magasabb betonlemezekkel oldottam meg, azoknak a célt megfelelően szolgáló alaprajzi, térbeli elhelyezésével.
A „tó kompozíció” haránttengelyét képző, a Bartók Béla út, illetve Lenke tér menti kert-térrendszer vizuális zárómotívuma a Park Vendéglő. A teraszáról – a víztükör felett – jó rálátás nyílik a teniszpályák helyén létesített, terepplasztikával tagolt, fákkal határolt, díszcserjékkel élénkített, padokkal, sajátos térvilágítással gazdagított gond-múlató „zöldfelületre”.

Utóélet

És ha már itt tartunk, ennek a kerti térnek a közepébe valakik – félfordulattal balra – belepottyantották a Bartók szobrot. Úgy áll ez a szobor a kerti tér közepén, mint egy igényesen berendezett szalon közepére lökött öles szekrény. A szekrénynek a térfal mentén van a helye, és ha míves a „nézete”, az jobban érvényesül. Ha elhelyezője érzékeli, tiszteletben tartja a befogadó tér esztétikai rendjét, normáit, az a szobor ma nem ott lenne.
Némileg más a helyzet a templom közelében – a volt teniszpálya lelátórézsűjén – álló emlékművel. Az eredeti kertterv szerinti – a kompozíció szerves részét képző – virágágy helyére, a szobor tartozékaként utóbb köríves sövénnyel határolt ülőhely került. Idegenül, háttal a kerti tér felé. Ez a sövény az évek során több méter magasra nőtt, s a tó felől nézve kitakarja a templom felét. Annak idején hetekig hordattam a földet, hogy a templom érvényesüljön a látványban. Egy hozzáértő „Főkertes” hál’ Istennek később visszavágatta a sövényt.

Zárásként egy apróság. A „létesítmény” avatásakor a tó melletti falba felszabadulási kőtáblát csavaroztak a tervezőnek, kivitelezés-irányítónak a nevével. Főiskolánkon az illetékes elvtársakat, főként a személyzetist (előéletemre való tekintettel) a guta kerülgette.

Forrás: epiteszforum.hu

 

 

Adatok

Terület: 40600
Felszereltség: Díszpark, fásított köztér Játszótér Bekerített kutyafuttató Sportpálya

Alaprajzok

Régebbi fotók