Tata egyik kevésbé közismert, de annál különlegesebb látnivalója a Geológus Kert.
A kert gyönyörű helyen, Tata legmagasabb dombjának – a Kálvária-domb – oldalában fekszik. 4 hektárnyi területének bebarangolására akár több órát is érdemes szánni, mert a geológiai különlegességeken kívül növénytani ritkaságokat is tartogat.
A területen 1979-ig kőbánya működött, innen származnak például a tatai várhoz használt építőköveket. De robbantásos technikával zúzottkövet is bányásztak innen. A kert tulajdonképpen a felhagyott bányagödörben létesült.
Kiemelt földtani és őslénytani értékei miatt 1958 óta országos jelentőségű természetvédelmi területté lett nyilvánítva: tatai Kálvária-domb Geológiai Természetvédelmi Terület néven.
Földtani különlegessége abban is rejlik, hogy ezen a kis területen a földtörténeti középkor (mezozoikum) mindhárom időszakában (triász, jura és kréta) képződött kőzetek megtalálhatók Európában egyedülálló módon.
A Kálvária-domb részletes geológiai vizsgálata során az 1965-ben őskori tűzkőfejtő gödrök tártak fel, amelyek a legrégebben ismert magyarországi kovabányák közé tartoznak.
A területen 1971-ben az újra elkezdett kőbányaművelés során találtak egy termálkarszt-barlangot, melyet MegalodusHYPERLINK "https://hu.wikipedia.org/wiki/Megalodus-barlang"-barlangnak neveztek el a járatok falán nagy számban kipreparálódott triász élőlények – a Megalodus kagylók nyomán. A barlang feltárása Vajna György vezetésével ekkor kezdődött és közel kilenc évig tartott. A barlangot a feltárást követően 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították. A terület felső része 1976 óta látogatható a nagyközönség számára, az alsó részben 1979-ig üzemelt a kőbánya.
A barlang feltárása miatt egy időre lezárták területet, ekkor jött az ötlet az akkori kezelőtől a Magyar Állami Földtani Intézettől, hogy az egész területet egyesítsék és parkosítsák. A parkosításhoz a bányagödörben még robbanóanyagot is kellet használni a fák ültetőgödreinek kialakításához.
1984-től Szabadtéri Geológiai Múzeumként működik. A bemutatókertbe a 80-as, 90-es években az akkor még az ország különböző pontjain működő kőbányákból 1-1 db monolitot hoztak, a bemutatva ezzel hazánk főbb hegységalkotó kőzeteit, a kőtömbök az alsó bányagödörben lettek kiállítva. Tábláik segítségével részletes információkhoz juthatunk róluk.
A kert 1994-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezelésébe. Az Egyetem 1995-1997 között tovább fejlesztette, bővült a tanösvény útvonala és a kőpark bemutató gyűjteménye.
A park szépen gondozott növényállományának fő botanikai érdekessége az örökzöld gyűjteményében rejlik. Megtalálhatók itt különböző jegenyefenyők, ősmamutfenyő, mamutfenyő, kínai szúrósfenyő.
A közelmúltban lágyszárú növényekkel is gazdagodott a kert, 350 taxont számláló írisz gyűjteményt telepítettek, melyeket kora tavasztól nyár elejéig folyamatosan csodálhatunk.
A bemutatókert érdekes eleme a csillesorban kiállított kőzetbemutató vagy a felső kertben található hangulatos tavacska, melyben tavirózsa díszlik.
A parkon látszik, hogy valaha szebb napokat is megélt, de az átgondolt kialakítása, környezetbe illeszkedése, természeti adottságai és botanikai értékei miatt így is különleges élményt tud nyújtani.
Mindenképp hasznos lenne a hiányzó információs táblák pótlása, a botanikai gyűjtemény feliratozása.