A Dóm tér a belváros egyházi központja, világörökségi terület, a Püspöki Palotával. Székesegyház körüli része a Dóm tér, melynek nyugati oldalához kapcsolódik a Barbakán kert, a keleti része a Múzeumok utcája torkolatánál a Sétatér. A XX. század elején a Dóm téren vízesés volt a tér dísze.
Csontváry szobrát is itt láthatjuk és itt helyezték el az új „lakat-falat”, ahol az ifjú házasok hagyják hűségük emlékeként a lakatokat.
A Dóm téren mediterrán hatású atlaszcédrust, selyemakácokat találunk előtte Kígyós Sándor Balett című nonfiguratív szobra. A tér közepén Szepessy Ignác pécsi püspök szobra áll (Kiss György 1893).
A Szent István téren a fasorokat vadgesztenye és platánok alkotják, a szoliterek lepényfa, galagonya , eperfák , tiszafák. A Barbakán kertben Janus Pannonius szobra áll (Borsos Miklós 1972), óriás vadgesztenye, platán tulipánfa, tiszafák, szép évelőágyak említhetők, érdekes a fal tetején a Püspöki Palota előtt egy viszonylag fiatal páfrányfenyő fasor.
A Püspöki Palota erkélyéről néz le Varga Imre Liszt Ferenc szobra, melyet 1983-ban avattak fel.
A Székesegyháztól északra látható a Középkori Egyetem és környzete, melynek rendezése 2014-ben készült el, a romkert, várfal sétány tervezői: Gergely Antal és Almási Balázs. Részleteket a "További leírás"-ban olvashattok, a képeket az alábbi linken nézhetitek meg:
http://www.almasibalazs.hu/?p=936
helyszín: Pécs, Székesegyház északi oldal
megbízó: Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
tervezők védőépület illetve Aranyos Mária kápolna helyreállítási tervei: Schőnerné PUSZTAI Ilona, SCHŐNER László
környezettervezés romkert, várfal sétány: GERGELY Antal és ALMÁSI Balázs
tervezés éve: 2008-2012
kivitelezés: 2011-2014
kivitelező: Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.
alapterület: I. ütem – 5000 m2
fotók: ALMÁSI Balázs
Magyarország első egyetemét, Vilmos pécsi püspök 1367-ben alapította ezen a helyen.
A Pécsi Középkori Egyetem környezetrendezési munkái három egymástól szintben eltérő területre, és az ezeket összefűző közlekedési vonalakra, hálózatra terjednek ki. Az alsó terület, a székesegyház északi homlokzata mentén húzódó, elnyújtott burkolt tér, amely a múzeumépület fő megközelítését biztosítja, annak bejárati előterét képzi. A középső szint, az Aranyos Mária kápolna, illetve Püspöki pincészet (Magtár), míg a felső szint, a múzeum feletti, illetve a falak közötti nyugat-kelet irányú várfalsétány térsége. A három terület kialakítását, az egységes és visszafogott anyaghasználat jellemzi.
Az épített környezet meghatározó anyaga a fehér kemény mészkő, illetve a sötétszürke kőzúzalék. A mészkő, a kiemelt közlekedő és tartózkodó felületek burkolata. A további, vagy másodlagos felületek, amelyek még nem zöldfelületi funkcióval bírnak, általánosságban a sötétszürke stabilizált andezit zúzalékot kapják burkolatként. Ez a homogén felület, a világosabb épített elemek, romok kiemelését szolgálja, illetve egy általános használatú, és semleges tartózkodó téri minőséget képvisel. A burkolt felületeket kísérő támfalak, lépcsők, köztéri bútorok, szegélyek és berendezési tárgyak anyaga ugyancsak fűrészelt felületű kemény mészkő. A mészkő alkalmazkodik a történeti környezethez, ugyanis fontos építőanyaga a korábbi meghatározó épületeknek, illetve falaknak is. Az alkalmazott kemény mészkő megmunkáltságának minőségével, vagyis fűrészelt felülete révén válik el a történeti környezettől, és utal egyértelműen mai rendeltetésére.
A téri koncepció kialakításában az Aranyos Mária kápolna romterületének, mint meghatározó műemléknek az elsődlegességét céloztuk meg, melynek érdekében, a kápolna használatával egyidejűleg létező térstruktúra viszonyokat rekonstruáltuk. A mostani szintemelések, a támfalak nyomvonala és magassága így, a 14. század végén kialakult állapotot tükrözi. E rekonstruált téri helyzet biztosításában főszerepet játszó támfal, alaprajzi nyomvonalát azonban nem minden részletében ismerjük pontosan, így a létrehozott szintemelést biztosító új fal, az eredetivel közel azonos nyomvonalon, de attól jól megkülönböztethető módon, egy bazalt kőanyaggal feltöltött, gabion szerkezetű fal formájában van jelen.