A Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs 2010 Kulturális Főváros projekt legnagyobb beruházása, mely a pécsi Zsolnay kerámiagyár területén zajlott. Tervezők a MCXVI. Építész Műterem, akik országos pályázaton I. díjas tervükkel nyerték meg a megbízást a tervezésre. A déli területet az Újirány csoport tervezte.
A porcelánmanufaktúra Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépület-együttes rehabilitációja során megvalósuló kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A Míves negyed legfontosabb eleme a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, valamint a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. Utóbbiak kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiválok helyszíne.
A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Planetárium (egyelőre csak terv), a Pécsi Galéria komoly nemzetközi tárlatokat is fogadni képes új épülete, és a megújult Bóbita Bábszínház. Az Egyetemi negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara (pl. Művészeti Kar) és újonnan alakult tanszéke kapott helyet.
A Zsolnay család lakóháza és a műhely épületek körül színvonalas parkot alakítottak ki a tervezők, játszó és pihenő terekkel, szép meglevő és tervezett növényzettel.
Egyik játszótér a Zsolnay kisasszonyok tere nevet viseli.
A terveket az MCXVI Építész Műterem készítette, tájépítész munkarész az S73 Stúdió alkotása. A déli területet az Újirány csoport tervezte, részletes leírása a "További leírás "alatt olvasható, a képek az alábbi linken nézhetők meg:
http://ujirany.com/hu/projekt/zsolnay-negyed-deli-terulet
munka címe: Zsolnay Kulturális Negyed - Déli Terület Környezetrendezés (Ekf - Pécs – 2010)
tervezés / megvalósítás éve: 2009/2011
generál tervező: MCXVI Építésziroda Kft.
cégnév: Újirány Tájépítész Kft.
szakági tervező: öntözés – Ganzhydro Kft.
szerzők: Kovács Árpád, Lukács Katalin, Thurnay Dorottya, Tihanyi Dominika
kivitelező: Bálványfa Kft.
területnagyság: 5300 m2
A Zsolnay Gyár területét a belváros felé vezető 6-os út két részre osztja, a déli és az északi területre. A déli terület, ipari adottságánál fogva, az északi terület ellenpontja, és mint a gyár erőforrása értelmezhető, amely biztosította a gyár működésének alapfeltételeit (deponálás, vízforrás). Ezen gondolatsor képezi a koncepció alapját, miszerint a déli terület egy olyan természeti táj, amely az elhagyatott ipari tájképet egy természeti tájjá alakítja, egy szukcessziós folyamat képét idézve, olyan téri szituációkat teremtve, melyek az itteni egyetemi hallgatókat hivatott szolgálni inspiratív, nyitottan hagyott „mondatok által”.
A koncepció az értékteremtés folyamatát veszi alapul, mint a világot előremozdító alap. Ennek feltétele az innovatív gondolat, melyet a Zsolnay család példáz, ahol valós kérdésekre, valós értékekre építve hoznak létre új értékeket. Összefoglalva ez a hagyaték az, amit a jövő generációkra hagytak. Ezt a folyamatot képezzük le egyéni szinten, az egyén világhoz való viszonyulását az alkotás folyamatában, majd annak ráhatását a világra. A kapott térrendszer két részre osztható. A természeti tájkép területére (egyetemkert), mely a parkolóépület és a vasút területe közt húzódik, illetve arra a burkolt területre, amely az egyetem épületei által közrezárt tér és az egyetemisták személyes tereként fogható fel (egyetemudvar/ aula).
A kert egésze az ott élő egyetemisták mindennapi létének ad keretet, mely akkor válik teljessé, amikor azt ők belakják és kiegészítik igényeik szerint. A terek kialakítása érzelmekre adott reakciók, melyek az ott alkotó diákok számára valószínűleg ismerősek, és ennél fogva könnyen tudnak kötődni hozzá, otthonos közegben találva magukat.