A területről
Méltán állítható, hogy a kelenföldi lapályból meredeken kiemelkedő 259 m magas sasbérc Budapest legjelentősebb természeti értéke, amely a mai napig ellenállt a város egyre agresszívabb támadásának. Megőrizte egyedülálló geológiai, botanikai, zoológiai és nem utolsó sorban tájképi értékét. A Sas-hegy az ország talán legtöbbet kutatott területe. A hegy fő tömegét a felső triász tűzköves, sávos, kovasavas dolomit alkotja. A vastagpados kőzet szabálytalan tűzkőrétegeket tartalmaz. A földtörténeti harmadidőszak tektonikai mozgásai következtében kiemelkedett dolomittömb, erre az időszakra jellemző vulkanizmushoz kötődő hévizes hatásra több helyen kovával itatódott át. Ezeken a részeken a kőzet sokkal ellenállóbbá vált, ezért az erózió következtében ezek részlegesen kipreparálódtak, és különleges formájú sziklaalakzatok alakultak ki (Beethoven szikla, Medve szikla). A hévizes tevékenységgel összefüggésben cm-es víztiszta kvarckristályok, kristálycsoportok képződtek.
A sűrűn beépített városi tengerből kiemelkedő hegy különleges, egyedi tájképi értéknek számít. A kiépített utakról, és a csúcsról kiváló panoráma nyílik.
Növény-és állatvilág
A dolomitgyepek nagyfokú diverzitása itt is megmutatkozik. A déli, meleg, száraz lejtőkön található a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), az István király szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani), a budai imola (Centaurea sadleriana) és a fokozottan védett csikófark (Ephedra distachya ssp. monostachya). Az északi hűvösebb lejtők növénye a budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana). Ezek a növények mind endemikusnak tekinthetők a Kárpát-medencében. További védett növények is találkozhatók itt, mint az apró nőszirom (Iris pumila), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a tarka kosbor (Orchis tridentata), a bíboros kosbor (Orchis purpurea), a borzas vértő (Onosma visianii) és a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta agg.). A hegy DNy-i még nem védett lejtőjének természeti oltalom alá helyezése nem csak a rajta található karsztbokorerdő miatt lenne indokolt, hanem azért is, hogy a megakadályozható legyen a további beépítés is.
A beépített területek által mára teljesen körbezárt élőhely rendkívüli zoológiai jelentőségére már régen felfigyeltek. Az itteni nagyon gazdag pókfauna első ismert kutatója Herman Ottó volt, de később Balogh János is foglalkozott ezzel a témával. A ritka pókokon, és egyéb ízeltlábúakon kívül sok hüllőfaj is él itt, köztük a különlegességnek számító pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) és a fokozottan védett haragos sikló (Coluber jugularis) is. A hegylábat borító sűrű bozót fészkelő és búvó helyet biztosít az itt élő madaraknak.
Megközelítés