Itt végezték ki a hagyományok szerint Martinovics Ignácot és társait - ennek tiszteleg a tér északi végén lévő emlékmű (Matzon Frigyes). A térnek ez a része a Magyar Jakobinusok tere nevet viseli.
Az Attila út felöli oldalon 1900-1904 között telepítették az ún. Vérmezői sétányt. A sétány mellett már kerékpárút is halad.
A második világháború előtt üres terület volt a tér, katonai gyakorlótérnek, később lovaglásra használták.
A mélyen fekvő területet az ostrom után törmelékkel töltötték fel, majd parkosították. A Nemzetközi Gyermekévben 1979-ben Hetessy Józsefné különleges változatos játszóteret alkotott a Mikó utca felöli oldalon. Ezt 1996-ban felújították és bekerekítették, ekkor már import játékokat is használhatott a tervező, Csorba Vera. A játszótér egyik nevezetessége Kiss István szitakötős csobogója, melyről Szitakötő játszótérnek nevezték el.
A hetvenes években volt a Vérmezőn kiskert és évelő bemutató. A korábban napozó rétnek nevezett részen mostanában kutyákat és gazdáikat találjuk minden napszakban.
A parkban áll a Budai Önkéntes Ezred emlékműve, Varga Imre Kun Béla szobra a tér északi oldalán állt nagykockakő burkolatú dombon, a kilencvenes évek elején elkerült a nagytétényi Mementó -szoborparkba. A Déli Pályaudvar környezetében a Metró építés kissé megviselte a parkot, az ezt követő helyreállítás során épült a medence és csobogó, mely kissé szervetlenül lett a park szélére biggyesztve. A vagon étterem mellett Hermann Ottó emlékére kisebb mészkő emlékművet találunk.
Bár többször elterjedt a híre, hogy ezen a részen építkezés kezdődik, a parkok kedvelőivel együtt remélem, hogy a Vérmező a jövőben is egységes park marad.
Az Attila út mentén 2008-ban a Budavári Önkormányzat szobrot emelt Babits Mihály tiszteletére, a szobor Marton László szobrászművész alkotása. A közeli kőfalon Budavár díszpolgárai által felírt Babits idézeteket olvashatunk. A játszótér melletti magasabb részt 2011-ben újították fel, ennek a felújításnak a terveit a Főkert Tervezési Stúdió (Szalkai Adrienne) készítette.
A parkban megtalálhatók a budapesti parkok gyakori fafajai, juharok, kőrisek, nyárfák, japánakácok hársak, szilfák, bükk, tölgy, az örökzöldek közül találkozunk tiszafákkal, hamisciprusokkal, ezüst és sima fenyőkkel, tujákkal, szerb luccal és atlasz-cédrussal. Előfordul néhány ritkább faj, vagy különlegesen szép egyed, ezeket a térképen jelöltem be.
1.Acer pseudoplatanus „Leopoldii” (fehértarka hegyi juhar)
2.Carpinus orientalis (keleti gyertyán)
3.Evodia huppehensis (mézesfa)
4.Fraxinus excelsior „Heterophylla pendula” (szomorú kőris)
5.Gingko biloba (páfrányfenyő)
6.Liriodendron tulipifera (tulipánfa)
7.Pinus ponderosa (sárga-fenyő)
8.Pyrus calleryana (kínai díszkörte)
A nagyváros szívében igazi természeti kincs, amely a madarak számára fészkelő és telelőhelyet is jelent, igazi menedék. Fészkel itt Nagy fakopáncs és rendszeres a Zöld küllő. Rengeteg a cinke, A hosszúfarkú Őszapó már májusra kirepteti itt a fiókáit, Sok a pinty, Zöldike, Tengelic és télen a Fenyőrigók és Csonttollúak látogatják.
Szerb Antal a Vérmezőről
A város gyönyörű fényűzése, egy ekkora tér kihasználatlanul a város közepén, mögötte finom és gúnyos bánatával a Karátsonyi-palota. Ilyen nagyúri gesztust csak Londonban látni. De azért már ő sem a régi. Ifjúkoromban a sarkán egy tábla állt a következő felírással: "A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos" Hová lett ifjúságom rézsűkéje?
Budapesti Kalauz 1935